A szuperhősöket lelövik, ugye? – All Superheroes Must Die (2013)

All-Superheroes-Must-Die-Charge

Rögtön az elején meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy filmkritika. Ez egy figyelmeztetés. Mégpedig arra, hogy mindenki messziről kerülje el ezt a förmedvényt. A készítők úgy gondolták megházasítják a Saw filmeket a szuperhős zsánerrel, mely kapcsolatból egy rendkívül ocsmány poronty született. Olyan, akit még sötétedés után sem szabadna kivinni a játszótérre. Nos, ez az All Superheroes Must Die.

Az All Superheroes Must Die-ban simán megvolt a potenciál, hiszen egy egészen ígéretes koncepcióból építkezik. Adott egy elvetemült bűnöző, aki megelégeli, hogy folyamatosan alul marad a hősök ellen folytatott harcban, és méltó bosszút szeretne állni rajtuk. Be is gyűjti a szuperhősöket, és erejüktől megfosztva egy isten háta mögötti kisvárosban dobja le őket, ahol halálos próbatételek várnak rájuk. Ennyiben szépen kifújt a sztori, ugyanis az egész játékidő alatt semmit sem tudnak kezdeni az alapötlettel. Annyira sok sebből vérzik a film, hogy nem is tudom hol kezdjem.

A filmben szereplő négy hős egytől egyig úgy néz ki, mintha valami pornó paródiából lépett volna elő, és színészi játékuk is csak a felnőtt film műfaj követelményeinek felelne meg. Színészkedésről tehát nem beszélhetünk, maximum csak a főgonosz szerepét játszó James Remar esetében, aki még egészen jól hozza a megkattant ellenlábast.

A középpontban álló, igencsak gyenge „csináld ezt, csináld azt, különben ártatlan civilek bánják” próbatételek mellett megpróbálkoznak a héroszok előéletének bemutatásával is. Ezek rövid flashbackek formájában történnek, amik végképp a mélybe húzzák az amúgy is a szakadék szélén táncoló filmet. Az a szomorú, hogy szemmel láthatóan véresen komolyan gondolták az egészet. Talán ha belecsempésznek némi fekete humort vagy kikacsintásokat, lehetett volna szimplán csak egy közepesnél valamivel rosszabb film. Ehelyett megkaptuk ezt a rendkívül dilettáns módon összecsapott szörnyűséget.

Idővel rá kellett jönnöm, hogy az igazi főgonoszok ez esetben a készítők, és igazából engem, a nézőt állították embert próbáló feladat elé. Közel 80 percet adtak rá, hogy kiálljam a borzalmasabbnál borzalmasabb próbatételeket. A csapnivaló színészi játékot, a pocsék rendezői megoldásokat és a szégyenteljes forgatókönyv nyújtotta sztorit. Végül sikerült túlélnem, de soha sem leszek már ugyanaz az ember, mint aki az All Supeheroes Must Die előtt voltam.

Reklámok

Mi a helyzet a Justice League Dark filmmel?

Justice-Leauge-Dark-Featuring-Constantine-and-Deadman

A DC-nél várakozóállásban lévő megannyi képregényadaptáció közt akad olyan is, melyben nem legendás szuperhőseiket akarják a vászonra költöztetni. Az univerzumuk perifériájára szorult, természetfeletti karaktereket egy csapatba gyűjtő Justice League Dark című képregény még 2011-ben, a hírhedt New 52 kezdetekor indult útjára. Erre vetette ki hálóját Guillermo Del Toro, aki mindenképpen filmet szeretne készíteni belőle. A rendező a WonderConon beszélt bővebben a Dark Universe címre keresztelt moziról.

Elmondása szerint a film főhőse az okkult nyomozó, John Constantine lesz, aki mellett központi szerepet kap még a saját gyilkosát kereső szellem, Deadman, és a félig növény, félig ember Swamp Thing. A csapat tagjai közt lesz továbbá Etrigan, Jason Blood, Zatanna, és Spectre is. Akármennyire rászorul az egyszeri néző, hogy megtudja kik ezek a karakterek, a készítők nem vesződnek eredettörténettel. Ahogy halad előre a sztori, megtudhatunk majd egy-egy hős múltjáról apró részleteket, de nem szeretnék erre feláldozni az egész filmet.

Del Toro örömmel jelentette be, hogy a Dark Universe teljes tervezete már elkészült, és hamarosan nekiáll a forgatókönyvnek egy íróval, kinek a nevét nem árulhatta el. Mivel nagyon az elején jár a produkció, jó néhány év választ el minket attól, míg lesz is belőle valami, de én személy szerint már most izgatottan várom a filmet.

Egy 19 éves srác Batmanként védi szülővárosát

batsy

A kaliforniai Petaluma városa Batman védelme alatt áll. Egy 19 éves srác úgy gondolta, magára ölti a szuperhős jelmezét és segít a bajbajutottakon. Persze nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy éjszaka az utcákat járva bűnözőket tanít móresre. Ő inkább egy békésebb Batman, aki ott segít a város közösségének, ahol tud. Elmondása szerint nem akar a rendőrség munkájába beleavatkozni, úgyhogy ha valahol bűncselekményt lát, felhívja az illetékeseket. Szinte látom magam előtt, ahogy Petaluma Batman meglát egy bankrablást, majd áthasít a levegőn egyenesen…a legközelebbi telefonfülkéhez. Ám nem csak ennyiből áll az álruhás hős munkaköri leírása.

Amellett, hogy folyamatosan megjelenik különböző jótékonysági rendezvényeken, már részt vett egy eltűnt lány keresésében. Városában hatalmas népszerűségnek örvend, és egyre többen felfigyeltek rá országszerte is, ezért készült róla egy kisfilm, amit a folytatásban nézhettek meg. Bővebben…

The Wolverine dupla dózisban (trailer)

Hosszú várakozást követően most rögvest két The Wolverine trailer futott be. Itt a hosszabb nemzetközi előzetes, míg a rövidebb, de szintén újdonságot tartogató amerikaiaknak szánt verzió a folytatásban található. Rozsi második önálló filmes kalandja remélhetőleg túlszárnyalja majd kisebb csalódást okozó elődjét. A bemutató képsorokat elnézve, erre minden esély megvan. Bővebben…

Smashed (2012)

smashed_4_b_2_cropscale_990x410-80

A Smashed tökéletes példája annak, mikor egy trailer jócskán félreinformál a film történetét illetően. A rövidke előzetes alapján egy jó kis feelgood mozinak tűnt, melyben egy az alkohollal nagy barátságban lévő pár próbál egymást segítve kilábalni függőségükből. Végül mégsem pontosan ezt nyújtotta az egyébként figyelemreméltó szereplőgárdával rendelkező film (itt van együtt Ron Swanson, Jesse Pinkman, na meg Scott Pilgrim csaja).

Tehát adott egy fiatal házaspár, Charlie (Aaron Paul) és Kate (Mary Elizabeth Winstead), akik nagyon jól érzik magukat alkohollal átitatott mindennapjaikban. A férj újságíróként dolgozik, míg a feleség tanárnő egy általános iskolában. Utóbbi egy újabb átmulatott éjszaka után kidobja a taccsot órája kellős közepén, mire a jól értesült kis kölkök ebből rögtön megfejtik, hogy a tanító néni biztosan terhes. Kate ezek után sodródni kezd az árral, és míg a teljes tantestület azt hiszi, hogy várandós, az egyik tanár, Dave (Nick Offerman) szagolja csak ki, hogy szó sincs itt babáról, csak a vég nélküli piázás utóhatásairól. Az ő felhívására jut el az életén változtatni akaró Kate az anonim alkoholisták gyűléseire, szép lassan elindulva a gyógyulás útján.

A film legfőképp Kate harcát mutatja be a függőséggel, a munkahelyi hazudozásával és persze férjével, aki végig inkább a háttérben ténfereg. Ő jóval kevesebbet látható, és annál többet nem igazán tudunk meg róla, mint hogy pénzes szülők gyermeke, a piát meg nagyon csípi.

A remek alakítások ellenére, mégis erőtlennek éreztem az egész filmet. Szó sincs a trailer által sugallt keserédes hangulatról, és a dráma sem rendelkezik olyan mélységgel, mint ahogy azt a témával kapcsolatban elvárná az ember. A Smashed mindössze 80 perces, de sajnos a vége felé már ez is soknak bizonyult.

Justin Timberlake részegen minigolfozott egy brit talk showban

Habár a bejegyzés címe azt sejteti, még véletlenül sem szeretnék a bulvár ingoványos mocsarában elsüppedni, viszont épp itt az ideje, hogy meghajoljunk Justin Timberlake nagysága előtt. A spagettihajú poszterfiúból a szórakoztatóipar egyik legsokoldalúbb tehetségévé váló JT új albuma, a The 20/20 Experience reklámkörútján újra vezethette az SNL-t és Jimmy Fallon late showját is megszállta egy teljes hétig. Mindkét műsorban sikerült kellemes perceket okoznia, de semmi nem ér fel ahhoz, ami Jonathan Ross talk showjában történt a minap. Az interjú alatt előkerült egy üveg tequila, aminek hatására Justin és a műsorvezető elég szépen elszabadult. Kötelező anyag!

To the last Jonathan Ross Show ever!

Elindult Brian K. Vaughan új képregénysorozata, a The Private Eye

tpeye_0

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy nem rajongok a digitális képregényekért. Lehet ódivatú vagyok, de nekem egy képregény teljes élményt csak kézzel fogható, színes-szagos formájában tud nyújtani, és biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Ettől függetlenül vitathatatlan a digitális disztribúció térhódítása napjainkban, ami betudható a letöltés nyújtotta kényelemnek, no meg az egyre jobban elterjedő tableteknek. Ezt észrevéve a nagy kiadók egyre többet invesztálnak a digitális képregényekbe. A Marvel például exkluzív tartalmakat ad ki ebben a formában, a jövőben pedig aláfestő zenével rendelkező olvasmányaik is elérhetőek lesznek. És ami még kétség kívül az effajta árusítás előnyére írható, hogy feltörekvő művészek könnyebben tárhatják a közönség elé munkájukat.

Ezt az utat választotta Brian K. Vaughan (Y: The Last Man) és Marcos Martin (The Amazing Spider-Man), akik nem szorulnak rá, hogy követőket toborozzanak maguknak, de mindkettejük érdeklődését felkeltette a képregénykiadás új iránya. Most induló, The Private Eye című sorozatukat kizárólag digitális formában tették elérhetővé, méghozzá önerőből, a nagy kiadókat megkerülve. Az első szám saját weboldalukon érhető el egy becsületkasszás rendszerrel, vagyis mindenki annyit szánhat a képregényre, amennyit az ér neki. A bevétel egyenesen a készítőkhöz kerül, amiből fedezhetik a további részek elkészültét. Na de lássuk, pontosan mit nyújt a The Private Eye.

A történet a távoli jövőben játszódik, ami egy olyan társadalmat mutat be, amelyben az internet már nem játszik szerepet az emberek mindennapjaiban. Nem volt ez persze mindig így, de annak következtében, hogy egy nap bedőlt az egész világháló, a teljes népesség összes személyes adata és minden olyan féltett titka felszínre került, amikről eddig azt gondolták biztonságosan vannak tárolva a felhőben. Mivel már senkinek sem maradt takargatnivalója, az emberek maszk mögé kényszerülnek bújni, annak reményében, hogy identitásukat elrejtve megőrizhetik a privátszféra illúzióját. Itt jönnek a képbe a modernkor magánnyomozóivá előlépő paparazzik, akik jó pénzért bárkiről lerántják a leplet. Ebben a szakmában tevékenykedik képregényünk főhőse, aki új kuncsaftjának köszönhetően egy felettébb furcsa ügybe keveredik bele. Vaughan egy érdekes utópiát tár elénk, nagyon ügyesen adagolva az első rész történéseit, szép fokozatosan bemutatva társadalmunk jócskán kifordított mását.

Érdemes odafigyelni a The Private Eye-ra, hiszen amellett, hogy ez egy igazán jó kezdeményezés két jól ismert alkotó részéről, a kész produktumért sem kár hozzájuk vágni némi aprópénzt. A készítők 10 részesre tervezik a sorozatot, de ennél jóval hosszabb távra terveznek weboldalukkal, ahol a későbbiekben más független művészeknek szeretnének teret adni, hogy hasonló módon kiadhassák képregényeiket.

A The Private Eye első része innen tölthető le: Panel Syndicate