A szuperhősöket lelövik, ugye? – All Superheroes Must Die (2013)

All-Superheroes-Must-Die-Charge

Rögtön az elején meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy filmkritika. Ez egy figyelmeztetés. Mégpedig arra, hogy mindenki messziről kerülje el ezt a förmedvényt. A készítők úgy gondolták megházasítják a Saw filmeket a szuperhős zsánerrel, mely kapcsolatból egy rendkívül ocsmány poronty született. Olyan, akit még sötétedés után sem szabadna kivinni a játszótérre. Nos, ez az All Superheroes Must Die.

Az All Superheroes Must Die-ban simán megvolt a potenciál, hiszen egy egészen ígéretes koncepcióból építkezik. Adott egy elvetemült bűnöző, aki megelégeli, hogy folyamatosan alul marad a hősök ellen folytatott harcban, és méltó bosszút szeretne állni rajtuk. Be is gyűjti a szuperhősöket, és erejüktől megfosztva egy isten háta mögötti kisvárosban dobja le őket, ahol halálos próbatételek várnak rájuk. Ennyiben szépen kifújt a sztori, ugyanis az egész játékidő alatt semmit sem tudnak kezdeni az alapötlettel. Annyira sok sebből vérzik a film, hogy nem is tudom hol kezdjem.

A filmben szereplő négy hős egytől egyig úgy néz ki, mintha valami pornó paródiából lépett volna elő, és színészi játékuk is csak a felnőtt film műfaj követelményeinek felelne meg. Színészkedésről tehát nem beszélhetünk, maximum csak a főgonosz szerepét játszó James Remar esetében, aki még egészen jól hozza a megkattant ellenlábast.

A középpontban álló, igencsak gyenge „csináld ezt, csináld azt, különben ártatlan civilek bánják” próbatételek mellett megpróbálkoznak a héroszok előéletének bemutatásával is. Ezek rövid flashbackek formájában történnek, amik végképp a mélybe húzzák az amúgy is a szakadék szélén táncoló filmet. Az a szomorú, hogy szemmel láthatóan véresen komolyan gondolták az egészet. Talán ha belecsempésznek némi fekete humort vagy kikacsintásokat, lehetett volna szimplán csak egy közepesnél valamivel rosszabb film. Ehelyett megkaptuk ezt a rendkívül dilettáns módon összecsapott szörnyűséget.

Idővel rá kellett jönnöm, hogy az igazi főgonoszok ez esetben a készítők, és igazából engem, a nézőt állították embert próbáló feladat elé. Közel 80 percet adtak rá, hogy kiálljam a borzalmasabbnál borzalmasabb próbatételeket. A csapnivaló színészi játékot, a pocsék rendezői megoldásokat és a szégyenteljes forgatókönyv nyújtotta sztorit. Végül sikerült túlélnem, de soha sem leszek már ugyanaz az ember, mint aki az All Supeheroes Must Die előtt voltam.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s