Az igazi feelgood mozi – The Way Way Back (2013)

The-Way-Way-Back-Trailer

Nagy kedvencem volt a The Descendants, így mikor megtudtam, hogy érkezik az alkotók, Nat Fixon és Jim Rash új filmje, a The Way Way Back, hamar a várólistám egyik előkelő helyére került. A szimpatikus szereplőgárda és a trailer ezután már csak fokozta a „shut up and take my money!” érzést. Első ránézésre pedig ez a film sem különbözik egy tipikus karakterfejlődős dramedytől. És másodikra sem.

A 14 éves Duncan nem nevezhető egy élettel teli kölöknek, amiben nagyban közrejátszik szülei válása és az anyja életébe belépő Trent. Az újdonsült mostohafater csak tovább rombolja főhősünk a nullával éppen egyenlő önbizalmát, aki a háta közepére sem kívánja közös nyaralásukat. Duncan kezdetben leszegett fejjel bóklászik a nyaralóövezetben majd szép lassan elkezdi felfedezni magának a helyet, köztük a közeli vízi parkot és persze a szomszéd lányt is.

Többet nem nagyon kell elmondani a történetről, mert lényegében tényleg ennyi. Nem tartogat újdonságot, kiszámítható a végkifejlet, de mégis az utóbbi idők egyik legjobb filmélménye. A cselekmény rengeteg lélekkel lett megtöltve: egyfolytában érkeznek a viccesebbnél viccesebb párbeszédek, amit néha felvált egy-egy drámai jelenet, és nem tudod úgy nézni a filmet, hogy ne legyenek rád hatással a karakterek sorsai.

Ha már karakterek, rendkívül jól ki lett alakítva a Duncant körülvevő két közösség (a szomszédság és a vízi park alkalmazottai) és annak minden egyes szereplője. Egyértelműen a vízi park nagydumás munkását alakító Sam Rockwell nyújtja a legparádésabb alakítást, de ebben a filmben mindenkinek megvan a helye, legyen szó akár csak egy pár mondatos szerepről. Érdekes volt még látni Steve Carell-t a szokásostól eltérően látni Trentként. A szerepeiben mindig rokonszenves, kissé suta Carell rendkívül jól hozza a nagybetűs tuskót, akit egyszerűen imádod, hogy utálhatsz.

Nem igazán akarok – illetve nem tudok – semmi negatívumat írni, hiszen tényleg egy nagyon szívmelengető és humoros alkotásról van szó. A The Way Way Back az a tipikus film, ami még akkor is egy mosolyt hagy az arcodon, mikor a stáblista már rég legördült.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s