A szuperhősöket lelövik, ugye? – All Superheroes Must Die (2013)

All-Superheroes-Must-Die-Charge

Rögtön az elején meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy filmkritika. Ez egy figyelmeztetés. Mégpedig arra, hogy mindenki messziről kerülje el ezt a förmedvényt. A készítők úgy gondolták megházasítják a Saw filmeket a szuperhős zsánerrel, mely kapcsolatból egy rendkívül ocsmány poronty született. Olyan, akit még sötétedés után sem szabadna kivinni a játszótérre. Nos, ez az All Superheroes Must Die.

Az All Superheroes Must Die-ban simán megvolt a potenciál, hiszen egy egészen ígéretes koncepcióból építkezik. Adott egy elvetemült bűnöző, aki megelégeli, hogy folyamatosan alul marad a hősök ellen folytatott harcban, és méltó bosszút szeretne állni rajtuk. Be is gyűjti a szuperhősöket, és erejüktől megfosztva egy isten háta mögötti kisvárosban dobja le őket, ahol halálos próbatételek várnak rájuk. Ennyiben szépen kifújt a sztori, ugyanis az egész játékidő alatt semmit sem tudnak kezdeni az alapötlettel. Annyira sok sebből vérzik a film, hogy nem is tudom hol kezdjem.

A filmben szereplő négy hős egytől egyig úgy néz ki, mintha valami pornó paródiából lépett volna elő, és színészi játékuk is csak a felnőtt film műfaj követelményeinek felelne meg. Színészkedésről tehát nem beszélhetünk, maximum csak a főgonosz szerepét játszó James Remar esetében, aki még egészen jól hozza a megkattant ellenlábast.

A középpontban álló, igencsak gyenge „csináld ezt, csináld azt, különben ártatlan civilek bánják” próbatételek mellett megpróbálkoznak a héroszok előéletének bemutatásával is. Ezek rövid flashbackek formájában történnek, amik végképp a mélybe húzzák az amúgy is a szakadék szélén táncoló filmet. Az a szomorú, hogy szemmel láthatóan véresen komolyan gondolták az egészet. Talán ha belecsempésznek némi fekete humort vagy kikacsintásokat, lehetett volna szimplán csak egy közepesnél valamivel rosszabb film. Ehelyett megkaptuk ezt a rendkívül dilettáns módon összecsapott szörnyűséget.

Idővel rá kellett jönnöm, hogy az igazi főgonoszok ez esetben a készítők, és igazából engem, a nézőt állították embert próbáló feladat elé. Közel 80 percet adtak rá, hogy kiálljam a borzalmasabbnál borzalmasabb próbatételeket. A csapnivaló színészi játékot, a pocsék rendezői megoldásokat és a szégyenteljes forgatókönyv nyújtotta sztorit. Végül sikerült túlélnem, de soha sem leszek már ugyanaz az ember, mint aki az All Supeheroes Must Die előtt voltam.