The Art of Getting By (2011)

art of getting by

Nagy kedvelője vagyok a dramedy műfajának, éppen ezen okból kifolyólag lelkesen vártam a The Art of Getting By-t. Végül valamilyen oknál fogva mégsem jutottam el a megtekintéséig, mindaddig, míg egy délutánon a tv tálcán kínálta fel nekem, hogy ugyan nézzem meg végre. Én pedig lelkesen ugrottam hívó szavára, de időközben tudatosult bennem, hogy ezt a filmet láttam már, nem is egyszer.

Főszereplőnk, George (Freddie Highmore) magasról leszarja az életet, mint olyat. Az égvilágon semmiért sem tud lelkesedni, az iskolában töltött unalmas percektől is csak a rajzolás nyújt neki menedéket. Ezt az évek óta tartó nyugodt nihilt bontja meg Sally (Emma Roberts) felbukkanása. A lánynak köszönhetően George számára egyre jobban megnyílik a világ, és rádöbben, nem is olyan rossz élni. A film az ő kapcsolatukat kíséri végig a gimnázium utolsó hónapjaiban.

A The Art of Getting By a lehető legtipikusabb coming-of-age film. Több rengetegszer látott motívum tűnik fel benne, a főhős nehéz családi körülményeitől kezdve egészen a szimpatikus igazgató figurájáig, akivel legszívesebben beülnél valahová sörözni. Sajnálatos módon pont itt vérzik el a film, mert javarészt unásig ismételt alapokból dolgozik. Akármennyire kezdi az ember megkedvelni a főhőst, akár egy mosolyt is elengedve a kiszámítható végkifejletkor, mégis végig hiányzik az újdonság varázsa a másfél órát épphogy csak meglegyintő játékidő alatt.

Emiatt az egész csak egy erősen közepes élmény, pedig többet ki lehetett volna hozni belőle. A film forgatókönyvírója és egyben rendezője, Greg Weisman első nagyobb munkája volt ez, aki remélhetőleg a későbbiekben jobban rátalál saját hangjára, és le tud majd tenni valami egyedit az asztalra.

Reklámok